Szerző: gyfeiszt

Simándy József operaénekes a Magyar Állami Operaház örökös tagja, 1916. szeptember 18-án.

Az Operaház kórusának tagjaként Posszert Emília magániskolájában, majd a Zeneakadémián tanulta az éneklést. A háború éveiben Bizet Carmen operájában Don José tenor szerepében mutatkozott be a Szegedi Nemzeti Színházban, 1947-től a Magyar Állami Operaházban, 1956 és 1960 közt a München Staatsoper-ben énekelt. 1978 a Zeneakadémia tanára volt.

Bár az ország elsősorban a Bánk bánból ismeri, Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának tenor szólistájaként is emlékezetes alakítást nyújtott. Megjelenése, habitusa, belső ereje hőstenor alakjának eljátszására tette különösen alkalmassá, de énekelt lírai és spinto szerepeket is. Számos lemeze készült, nagy sikerrel lépett fel Európa operaházaiban és hangversenytermeiben. A 20. század második felében nagyon sok magyar gyermek számára Magyarország leghíresebb tenoristája hangján csendült fel a Bánk bán „Hazám, hazám” áriája az iskolák ének-zene óráin.

Simándy hangja és alakja elválaszthatatlanul forrt össze a ma élő magyar nemzedékek tudatában. A Bartók-Pásztory-, és Kossuth- díjas s kiváló művész, 81 éves korában hunyt el. Emlékére Szegeden évente megrendezik a „Simándy József Énekversenyt” ahol a legrátermettebb fiatal operaénekeseket jutalmazzák. (751-14)

Karl May (gyakran May Károly) minden idők legtöbb könyvet eladó német írója. Eleinte tanárként dolgozott, könyvei 1875-től jelentek meg. Észak-Amerikában 1908-ban járt először, de akkor sem utazott a Buffalonál nyugatabbra. A vadnyugati környezet közvetlen ismeretének hiányát sikerrel pótolta élénk képzeletével, széles körű olvasottságával, korabeli térképek, útleírások, néprajzi és nyelvészeti publikációk tanulmányozásával.

Regényhősei gyakran német származásúak voltak, és megfeleltek a „nemes vadember” romantikus ideáljának. Ábrázolásaiban az indiánok hősként jelennek meg, mint a romlott, fehér, törvényen kívüliek ártatlan áldozatai. Amerikában játszódó könyveiben megteremtette az apacs törzsfőnök Winnetou karakterét, és Old Shatterhand-et, Winnetou fehér bőrű vértestvérét, a maga alteregóját, (egyesek szerint Shatterhand alakját a magyar etnológusról, Xántus Jánosról, mintázta.)

Hasonlóan sikeresnek bizonyultak Arábiában játszódó regényei is. Itt a narrátor-főszereplő a Kara Ben Nemsi. Karl May munkái hihetetlen sikereket arattak Európában. Műveit több mint harminc nyelvre, még latinra is, lefordították, de angolul, egy lelkes ausztrál fordító jóvoltából, csak néhány könyve olvasható.

Vadnyugati témájú könyvei alapján több filmet is forgattak. A Gojko Mitič filmek azonban többnyire Jugoszlávia hegyei között játszódtak.

Karl May kalandregényeit híres emberek, Albert Einstein, Hermann Hesse, de Adolf Hitler is szívesen olvasták. Carl Zuckmayer német író még a lányát is Winnetou-ról nevezte el. Népszerűsége napjainkban is töretlen, világszerte több mint 200 millió May-könyvet értékesítettek. Karl May 70 évetsen 1912. március 30-án halt meg, Radebeul (Szászország) temetőjében nyugszik.

Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én Szabadkán született. Sokan vannak, akik a magyar költészet gazdag egészéből Kosztolányi verseit szeretik legjobban, sőt van, aki azt állítja, hogy ő a legnagyobb magyar költő. Vannak, olyanok is akik szerint Kosztolányi költészete csupán egy szín a Nyugat-nemzedék pompás skáláján, viszont prózája a magyar regény- és novellairodalom csúcsa. Ismét mások elámulnak a nagy szorgalmú műfordítón, aki a világirodalom mestereitől százszámra és kötetszámra ontotta a bravúros, magyar változatokat. S ha mindehhez hozzátesszük, ő volt a mindig érdekes esszéíró, lebilincselően csevegő újságíró – akkor meg kell állapítani, hogy bár rajongói néha túloznak, egy igen jelentékeny, irodalmi alakkal állunk szemben, aki alkalmas arra, hogy kedvenc költője vagy írója legyen az olvasó embernek.

Kosztolányi Dezső munkássága egységbe foglalja a 20. század elejének dekadenciával, halálkultusszal teli gondolati formáit és az impresszionizmussal, szecesszióval áthatott stílusirányait. Költészetének csúcspontjai a „Szegény kisgyermek panaszai” című versciklus, valamint életművének lezárásaként írt a „Számadás” kötet. Jelentős volt hírlapírói tevékenysége. Írásművészetének esztétikai vonása a lázadás (Édes Anna), a játék (Esti Kornél), a lélektaniság (Nero, a véres költő).

Megfilmesített remekművei az „Aranysárkány” és a „Pacsirta”. Érdekes, hogy bár életéről felesége, Harmos Ilona és Levendel Júlia is írt könyvet, mind a mai napig nem létezik tudományos igénnyel megírt, filológiailag hiteles Kosztolányi életrajz. A 20. századi magyar széppróza egyik meghatározó alakja 51 éves volt, amikor súlyos betegségben meghalt.

Sümegh Józsefet 1980. december 15-én Polgárdi település szőlőhegyi részén, a Borbély-pincében találták felakasztva.

A sorkatonai szolgálatát töltő áldozat, eltávozásról jött haza és Polgárdi egyik kocsmából két idegennel Kőszárhegy felé indult. Ekkor látták utoljára. A fiatalember halálát öngyilkosságnak akarták beállítani, de ismerősei szerint, semmi oka sem volt, hogy megölje magát.

A helyi legenda szerint a kincseket Sümegh három évvel korábban találta a Polgárdi kőbányában. Egy időközben előkerült tanú szerint, egy üregben, üstbe zsúfolva, 41 tárgyat találtak, amelyeket Sümegh Polgárdiban lévő házának pincéjében rejtettek el. A Scotland Yard nyomozása szerint, a ma „Seuso-kincs”-ként ismert tizennégy ezüst tárgyat, nyugati gyűjtők, 1980 és 1987 között vásárolták Halim Korban libanoni születésű kereskedőtől, aki hamis exportpapírokat mellékelt hozzájuk. Az első hat darabot Sir Peter Wilson, az angol Sotheby’s cég akkori elnöke vette meg, ő vonta be az üzletbe lord Northamptont, aki a Sotheby’s révén, nyilvános árverésen akarta értékesíteni a páratlan szépségű tárgyakat.

A magyar szakértők szerint, az ezüstkészlet, Seuso egy Pannoniában élő, gazdag tartományi főtisztviselő részére készült, aki a Kr. u.. 4. században élt. A híres Seuso-tál palotát és kertben lakmározó társaságot, vadász-halász életképet, valamint egy tavat ábrázol, amely fölött a Pelso azaz Balaton felirat olvasható.

Ennek, és más közvetett bizonyítékok alapján, a magyar kormány, 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, de az amerikai bíróság szerint nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területéről valók 40 millió font (kb. 16 milliárd forint) kikiáltási árú tárgyak. 2006-ban a brit tulajdonos ismét eladásra kínálta fel a kincset, azóta folytak atárgyalások zárt ajtók mögött. Két éve a sajtóban Zelnik István műgyűjtő beszélt arról, hogy több milliárd forintért megvenné és hazahozná a vitatott tulajdonjogú tárgyakat, amelyekből, most a miniszterelnök bejelentése szerint, hét darab hazakerült. Welcome Seuso! (277-14)

A Zene Világnapját  Yehudi Menuhin, a világhírű hegedűművész találta ki 1975-ben, hogy legyen egy nap, amelynek főszereplője a zene. „Arra szeretnék buzdítani minden várost, falut és országot, hogy rendezzenek sokféle zenei eseményt ezen a napon. Örülnék ha nemcsak koncerteken, rádióműsorokban szólalnának meg régi és főként mai művek, hanem spontán megnyilvánulásként utcákon és tereken is muzsikálnának énekesek, kórusok, jazz-zenészek és a komolyzene legjelentősebb előadói.” – mondta New York-ban. A 20. század egyik legkiválóbb muzsikusa. Csodagyerekként vált híressé, aki egyszerű nemes előadású, kristályosan tiszta játékú, magával ragadó művész egyéniséggé érett. Az ő felfogásában a művek új életre keltek. Gyermekként vált legendává és az is maradt élete végéig. Tizenegy esztendős volt, amikor Persinger tanítványaként bemutatkozott. A New York-i Szimfonikusokkal adott koncert óriási sikert aratott, megragadó művészi előadásával ámulatba ejtette a hallgatóságot. Európai koncertkörútjai során ismerkedett meg G. Enescuval és A. Busch-sal, akiknél éveken keresztül folytatta tanulmányait.

A II. Világháború alatt 500 koncertet adott jótékony céllal a frontkatonák előtt. Karizmatikus egyéniségével az egyetemes zenei kultúrát szolgálta. Így került közeli kapcsolatba Amerikában Bartók Bélával: ezt követően lett műveinek előadója és terjesztője. Bartók az ő számára írta a hegedű szólószonátát Nagyon fontosnak tartotta az ifjúság zenei nevelését, a számkivetettek istápolását. Doráti Antalt követve vezette Németországban az 1956 után alakult „Philharmonica Hungaricát”. Tanítványai közé tartozik Nigel Kennedy, és Erdélyi Csaba magyar brácsaművész is. Könyveiben szívesen osztotta meg a közönséggel a zenével, a művészetelmélettel kapcsolatos gondolatait. Menuhin a zene minden stílusát kedvelte, jazz- felvételeket készített többek között Stéphane Grapellivell.

1996-ban Budapesten ünnepelte 80. születésnapját. több ország becsületrendjével is kitüntették, Erzsébet királynő Tiszteletbeli Lovaggá ütötte. Megkapta a Nehru Békedíjat is a nemzetközi megbékélésben vállalt kiemelkedő szerepéért. 1969-ben titkos szavazással az UNESCO Nemzetközi Zenetanácsának elnökévé választották. 83 éves korában, 1999. március 12-én Berlinben hunyt el.

Vasi legendák 2.

Markusovszky Lajos 1955-ben került az érdeklődés homlokterébe. Ekkor nevezték el róla Vas megye és Szombathely Város Kórházát, emlékkönyvet adtak ki róla, felavatták a szobrát és követendő példaként állították az egészségügyi dolgozók elé.

„Az 1848-49-es szabadságharc idején Kossuth Lajos ún. Muraközi hadserege hónapokon át Vas és Sopron megyékben táborozott. A Vas megyei Hegyfalu, Keményegerszeg és Nagygeresd községekben voltak a tábori kórházak, melyek parancsnoka egy rendkívül daliás nemzetőr őrnagy orvos volt. A betegek, sebesültek rajongtak az áldozatkész, nagyszerű orvosért. Nyájas modorával hamarosan megismerkedett a falvak lakosságával, mint orvos szívesen a segítségükre volt, gyönyörű sárga paripáján messze vidékre eljárt a polgári beteghez is. Megismerkedett a nemesi családokkal, szívesen látogatott el Keményegerszegre Kiss Gyuláékhoz, ahol a család szépséges fiatal leánya Kiss Zsuzsanna igen megtetszett az őrnagy orvosnak. Sokat sétálgattak a Répce folyó pompás ligeteiben, együtt vadászgattak és mire néhány hónap múlva kénytelen volt Görgey vezetésével elvonulni, már fájó szívvel és szerelmesen búcsúzott Kiss Zsuzsannától”.

A Pósa Lajos mesekönyveibe illő édes bús történetet Bence József , Vas megye orvos történésze, a „magyar orvostörténelem első kandidátusa” konstruálta és egyetlen szó sem igaz belőle. Kossuthnak sosem volt Muraközi hadserege, tábori kórháza, Répce menti táborozása és természetesen Markusovszky sem volt lovon járó háziorvos. A ‘story’ valóságtartalmát évtizedekig nem vizsgálta senki, így tudott kiteljesedni.  Markusovszkyról, azóta sajnálatos módon lexikonokba is bekerültek ezek a valótlanságok. Keszei Szabolcs már több mint egy évtizede tételesen cáfolta. De hiába bizonyította, hogy soha nem volt márciusi ifjú, nem állt Petőfi mellett a múzeum lépcsőjén, nem volt katona, ezért nem lehetett Görgey törzsorvosa sem. Méltatóit a tények továbbra sem befolyásolják. Elég meghallgatni az ünnepségek aktuális szónokait.

Markusovszky Lajosról tudjuk, hogy ő a magyar orvostudomány egyik jeles képviselője, aki az orvosképzés korszerűsítője, a közegészségügyi tanszék és a kolozsvári egyetem orvosi karának alapítója, az iskola-egészségügy kidolgozója. Ő alapította az egészségügy szakmai orgánumát, az Orvosi Hetilapot. Kiemelkedő munkáját komoly tényező soha  kétségbe nem vonta, kultuszát újabban mégis támadások érték.

Abbáziában (Opatija), 1893-ban bekövetkezett halálának helyszínén, tavaly nacionalista felhangú „mozgalom” indult. El akarják távolítani az emlékét megörökítő táblát, mivel szerintük Markusovszky nem magyar, hanem szlovák nemzetiségű volt.

Mások azt firtatják: valóban Vasegerszegen van e eltemetve? – hiszen síremlékét a kommunista időkben állították…

Markusovszky Lajos életműve önmagáért beszél.  Világosan látszik, hogy legendákkal, valótlanságokkal,  való „nagyszerűbbé tételét” az aktuálpolitika haszonlesőinek „köszönheti”.

 

Unatkozik, sógorasszony? Vásároljon mosómedvét! – mondta Pepin Bohumil Hrabal csodálatos könyvében, a Sörgyári capriccióban.

Hrabal, aki ha élne, március 28-án lenne 99 éves, így beszélt erről a művéről:
„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének aviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő.”

Hrabal írásait a reális és szürreális elemek, a fekete és fehér, az útszéli és emelkedett, a komikus és tragikus szüntelen keveredése jellemezte.

1997. február 3-án, galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Az esetet többen, hrabali, szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak hiszik.

Jules Verne, vagy ahogy nálunk mondják Verne Gyula, 1905. március 24-én halt meg. A sikeres ügyvéd fia az egyetem elvégzése után a jogi pálya helyett a színházat választotta. Egymás után írta a könnyed és sikeres bulvárdarabokat, számos sanzon is bizonyítja költői vénáját. Figyelmét azonban egyre inkább a kor tudományos-technikai újdonságai, felfedezései kötötték le. 1862-ben a Hetzel kiadóval, szerződést kötött, hogy évenként két regényt ír, a ’Rendkívüli utazások’ sorozatba.

A kapcsolat első „terméke” az ‘Öt hét léghajón’ című regény volt, amely példátlan sikert aratott. Verne ezzel azonnal híres, majd világhíres lett. Egy éven belül 11 nyelvre lefordították. A léghajót már az előző század végén feltalálták a Montgolfier-testvérek, és az egész világ csodálatára fel is szálltak vele.  Attól fogva a tudomány és a technika egyik fő célkitűzése volt, hogy az ember repülni tudjon. Verne kitalált egy kalandos kedvű nagy tudóst, aki  hőlégballonba száll néhány társával, és  sorsukat a szelekre bízva hintáznak át óriási területeket. Az 1863-ban megjelent könyv sikere átütő volt,  a kaland földrajzi ismeretterjesztéssé, a földrajz pedig kalanddá vált.
Egy UNESCO-statisztika szerint a Biblia után Verne regényei jelentek meg a legnagyobb példányszámban a világon. Itthon is nemzedékek nőttek fel rajta Évtizedeken keresztül rongyosra olvasták a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Nemo kapitány, a Sándor Mátyás, és a Kétévi vakáció köteteit. Páratlan népszerűségének titkát egyre kutatják, de abban mindenki egyetért, hogy akár ismert helyekre, akár képzeletbeli tájakra kalauzolja olvasóit, azt szelíd humorral, rendkívül plasztikus képekkel és érzékletes leírásokkal teszi. Megszámolták, hogy összesen száznyolc fantasztikus tervet és találmányt írt le. Ezekből az űrhajó, a televízió, a gépfegyver, a légkondicionálás, az atombomba, a hangosfilm – és még tucatnyi más – már megvalósult. Verne azonban  vizionálta a tudományos-technikai fejlődés átkait,  a környezetszennyezést, állatfajok tömeges kipusztítását, a nagyvárosi szmogot és az olajfoltos tengereket  is.

Verne könyv-kultuszról manapság már nem beszélhetünk, műveit azonban más műfajok, a mai napig feldolgozzák. Egy rajongója mondta róla: „Mindig valami újat találunk Vernénél,  ez a világok világa.”

Az angol térdszalag rendet III. Eduárd angol király a franciák felett 1348-ban aratott győzelme emlékére alapította A kitüntetésnek nevet adó „garter”, egy női harisnyakötő, ami világoskék színével, akkoriban igencsak intim ruhadarabnak számított. Joan of Salisbury grófnő vesztette el a Calais elfoglalásának tiszteletére tartott bálon. Az udvari cselszövők azonnal tárgyalni kezdték a felháborító eseményt. A király azonban védelmébe vette a hölgyet, és harisnyakötőt háború egyik hősének nyakába akasztotta. Ekkor hangzott el a rend francia jelmondata: Honni soit qui mal y pense. (Szégyellje, aki rosszat gondol.)

A Térdszalag-rendet 1416-ban Zsigmond magyar király, különös kegyként, megkapta amikor a konstanzi zsinat időszakában 1416 májustól augusztusig 1000 fős kíséretével élvezte V. Henrik vendégszeretetét. Zsigmond, köszönet képen, a rendnek adományozta pallosát, amelyet ma York város díszkardjaként őrinek.

A két király Canterburyben, írta alá a történelem egyetlen angol-magyar katonai szövetségét. Zsigmond szállása több héten át a Kent grófságban található Leeds Castle-ban volt, amely nem tévesztendő össze a közép-angliai Leeds város erődítményével.

A napjainkban turista látványosságként működtetett, fennállásának 1000. születésnapját ünneplő épületet, szerényen, „a világ legszebb kastélyának” nevezik. A tó közepén álló többtornyos vár, a 11. századtól kezdve az angolszász királyok, majd a mindenkori királynék rezidenciája volt. Itt építették Anglia legrégibb királyi teniszpályáját. Parkjában megtalálható, a madárház, a titkos barlang, a lovagi viadalokra alkalmas küzdőtér, a kertlabirintus a 17 – 19. századi angol kastélyépítészet szinte minden eleme.

Bezárt a Szépművészeti Múzeum Cézanne-kiállítása. Október óta több mint 170 ezren látták a tárlatot, az utolsó hétvégén a múzeum meghosszabbított nyitva tartással várta a látogatókat. A francia posztimpresszionista alkotó csaknem 100 műve többek között a párizsi Louvre, a Musée d `Orsay, valamint a londoni National Gallery és a New York-i Metropolitan múzeum gyűjteményeiből érkezett, és 300 milliárd forintra volt biztosítva. Először a nyitást követő napon néztem meg a kiállítást és egy kissé belegabalyodtam Cézanne-ba. Bevallom nem tudtam, hogy ő és Émil Zola gimnáziumi osztálytársak voltak.

 

Aix-ben, és később is szoros barátság fűzte össze őket. El kellett olvasnom Zola „Mestermű” (L’Oeuvre) c. könyvét, amelyre Geskó Judit kurátor már az első tablón felhívta a figyelmet. Nem volt könnyű megszerezni. Utolsó magyar nyelvű kiadása 1935-ben készült. Azt tartják, hogy talán ez Zola legszemélyesebb hangvételű regénye. Valóban, tele van sok életrajzi elemmel, közösen átélt eseményekkel. A regénybeli Claude alakját kétségtelenül Cézanne ihlette. Valószínű, hogy túl jól sikerült az ábrázolás, hiszen a megjelenést követően Cézanne véget vetett addig bensőséges kapcsolatuknak. Hogy a ”Mestermű” mennyire kulcsregény, az ma már eldönthetetlen, de könyvben lévő utalások miatt újra, (majd még egyszer) meg kellett néznem a képeket. A ’Boncolás’-t, ’Hortense arcképe’t,

 

a ’Fürdőzők’-et nem volt nehéz azonosítani. Zola élményszerű leírásai alapján sokkal jobban érthetővé vált a műveivel örökké elégedetlen festő drámája. Talán túl van dramatizálva a festészetbe végzetesen beleszerelmesedett regénybeli művész alakja, kiváltképp öngyilkossága, de a mű ezzel együtt elementáris erejű, alakjai élőek, színes képet ad a korabeli Párizs kulturális pezsgéséről, Cézanne életének a helyszíneiről. A kiállítás utolsó termét Cézanne kortársainak és tisztelőinek a festő életművéről mondott értékelései zárták.

Baudelaire ma különösen megszívlelendő mondata így hangzik: „Dolgozni sokkal kevésbé unalmas, mint szórakozni”. Igaza van…