Hónap: 2013 március

Vasi legendák 2.

Markusovszky Lajos 1955-ben került az érdeklődés homlokterébe. Ekkor nevezték el róla Vas megye és Szombathely Város Kórházát, emlékkönyvet adtak ki róla, felavatták a szobrát és követendő példaként állították az egészségügyi dolgozók elé.

„Az 1848-49-es szabadságharc idején Kossuth Lajos ún. Muraközi hadserege hónapokon át Vas és Sopron megyékben táborozott. A Vas megyei Hegyfalu, Keményegerszeg és Nagygeresd községekben voltak a tábori kórházak, melyek parancsnoka egy rendkívül daliás nemzetőr őrnagy orvos volt. A betegek, sebesültek rajongtak az áldozatkész, nagyszerű orvosért. Nyájas modorával hamarosan megismerkedett a falvak lakosságával, mint orvos szívesen a segítségükre volt, gyönyörű sárga paripáján messze vidékre eljárt a polgári beteghez is. Megismerkedett a nemesi családokkal, szívesen látogatott el Keményegerszegre Kiss Gyuláékhoz, ahol a család szépséges fiatal leánya Kiss Zsuzsanna igen megtetszett az őrnagy orvosnak. Sokat sétálgattak a Répce folyó pompás ligeteiben, együtt vadászgattak és mire néhány hónap múlva kénytelen volt Görgey vezetésével elvonulni, már fájó szívvel és szerelmesen búcsúzott Kiss Zsuzsannától”.

A Pósa Lajos mesekönyveibe illő édes bús történetet Bence József , Vas megye orvos történésze, a „magyar orvostörténelem első kandidátusa” konstruálta és egyetlen szó sem igaz belőle. Kossuthnak sosem volt Muraközi hadserege, tábori kórháza, Répce menti táborozása és természetesen Markusovszky sem volt lovon járó háziorvos. A ‘story’ valóságtartalmát évtizedekig nem vizsgálta senki, így tudott kiteljesedni.  Markusovszkyról, azóta sajnálatos módon lexikonokba is bekerültek ezek a valótlanságok. Keszei Szabolcs már több mint egy évtizede tételesen cáfolta. De hiába bizonyította, hogy soha nem volt márciusi ifjú, nem állt Petőfi mellett a múzeum lépcsőjén, nem volt katona, ezért nem lehetett Görgey törzsorvosa sem. Méltatóit a tények továbbra sem befolyásolják. Elég meghallgatni az ünnepségek aktuális szónokait.

Markusovszky Lajosról tudjuk, hogy ő a magyar orvostudomány egyik jeles képviselője, aki az orvosképzés korszerűsítője, a közegészségügyi tanszék és a kolozsvári egyetem orvosi karának alapítója, az iskola-egészségügy kidolgozója. Ő alapította az egészségügy szakmai orgánumát, az Orvosi Hetilapot. Kiemelkedő munkáját komoly tényező soha  kétségbe nem vonta, kultuszát újabban mégis támadások érték.

Abbáziában (Opatija), 1893-ban bekövetkezett halálának helyszínén, tavaly nacionalista felhangú „mozgalom” indult. El akarják távolítani az emlékét megörökítő táblát, mivel szerintük Markusovszky nem magyar, hanem szlovák nemzetiségű volt.

Mások azt firtatják: valóban Vasegerszegen van e eltemetve? – hiszen síremlékét a kommunista időkben állították…

Markusovszky Lajos életműve önmagáért beszél.  Világosan látszik, hogy legendákkal, valótlanságokkal,  való „nagyszerűbbé tételét” az aktuálpolitika haszonlesőinek „köszönheti”.

 

Unatkozik, sógorasszony? Vásároljon mosómedvét! – mondta Pepin Bohumil Hrabal csodálatos könyvében, a Sörgyári capriccióban.

Hrabal, aki ha élne, március 28-án lenne 99 éves, így beszélt erről a művéről:
„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének aviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő.”

Hrabal írásait a reális és szürreális elemek, a fekete és fehér, az útszéli és emelkedett, a komikus és tragikus szüntelen keveredése jellemezte.

1997. február 3-án, galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Az esetet többen, hrabali, szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak hiszik.

Jules Verne, vagy ahogy nálunk mondják Verne Gyula, 1905. március 24-én halt meg. A sikeres ügyvéd fia az egyetem elvégzése után a jogi pálya helyett a színházat választotta. Egymás után írta a könnyed és sikeres bulvárdarabokat, számos sanzon is bizonyítja költői vénáját. Figyelmét azonban egyre inkább a kor tudományos-technikai újdonságai, felfedezései kötötték le. 1862-ben a Hetzel kiadóval, szerződést kötött, hogy évenként két regényt ír, a ’Rendkívüli utazások’ sorozatba.

A kapcsolat első „terméke” az ‘Öt hét léghajón’ című regény volt, amely példátlan sikert aratott. Verne ezzel azonnal híres, majd világhíres lett. Egy éven belül 11 nyelvre lefordították. A léghajót már az előző század végén feltalálták a Montgolfier-testvérek, és az egész világ csodálatára fel is szálltak vele.  Attól fogva a tudomány és a technika egyik fő célkitűzése volt, hogy az ember repülni tudjon. Verne kitalált egy kalandos kedvű nagy tudóst, aki  hőlégballonba száll néhány társával, és  sorsukat a szelekre bízva hintáznak át óriási területeket. Az 1863-ban megjelent könyv sikere átütő volt,  a kaland földrajzi ismeretterjesztéssé, a földrajz pedig kalanddá vált.
Egy UNESCO-statisztika szerint a Biblia után Verne regényei jelentek meg a legnagyobb példányszámban a világon. Itthon is nemzedékek nőttek fel rajta Évtizedeken keresztül rongyosra olvasták a Nyolcvan nap alatt a Föld körül, a Nemo kapitány, a Sándor Mátyás, és a Kétévi vakáció köteteit. Páratlan népszerűségének titkát egyre kutatják, de abban mindenki egyetért, hogy akár ismert helyekre, akár képzeletbeli tájakra kalauzolja olvasóit, azt szelíd humorral, rendkívül plasztikus képekkel és érzékletes leírásokkal teszi. Megszámolták, hogy összesen száznyolc fantasztikus tervet és találmányt írt le. Ezekből az űrhajó, a televízió, a gépfegyver, a légkondicionálás, az atombomba, a hangosfilm – és még tucatnyi más – már megvalósult. Verne azonban  vizionálta a tudományos-technikai fejlődés átkait,  a környezetszennyezést, állatfajok tömeges kipusztítását, a nagyvárosi szmogot és az olajfoltos tengereket  is.

Verne könyv-kultuszról manapság már nem beszélhetünk, műveit azonban más műfajok, a mai napig feldolgozzák. Egy rajongója mondta róla: „Mindig valami újat találunk Vernénél,  ez a világok világa.”

Az angol térdszalag rendet III. Eduárd angol király a franciák felett 1348-ban aratott győzelme emlékére alapította A kitüntetésnek nevet adó „garter”, egy női harisnyakötő, ami világoskék színével, akkoriban igencsak intim ruhadarabnak számított. Joan of Salisbury grófnő vesztette el a Calais elfoglalásának tiszteletére tartott bálon. Az udvari cselszövők azonnal tárgyalni kezdték a felháborító eseményt. A király azonban védelmébe vette a hölgyet, és harisnyakötőt háború egyik hősének nyakába akasztotta. Ekkor hangzott el a rend francia jelmondata: Honni soit qui mal y pense. (Szégyellje, aki rosszat gondol.)

A Térdszalag-rendet 1416-ban Zsigmond magyar király, különös kegyként, megkapta amikor a konstanzi zsinat időszakában 1416 májustól augusztusig 1000 fős kíséretével élvezte V. Henrik vendégszeretetét. Zsigmond, köszönet képen, a rendnek adományozta pallosát, amelyet ma York város díszkardjaként őrinek.

A két király Canterburyben, írta alá a történelem egyetlen angol-magyar katonai szövetségét. Zsigmond szállása több héten át a Kent grófságban található Leeds Castle-ban volt, amely nem tévesztendő össze a közép-angliai Leeds város erődítményével.

A napjainkban turista látványosságként működtetett, fennállásának 1000. születésnapját ünneplő épületet, szerényen, „a világ legszebb kastélyának” nevezik. A tó közepén álló többtornyos vár, a 11. századtól kezdve az angolszász királyok, majd a mindenkori királynék rezidenciája volt. Itt építették Anglia legrégibb királyi teniszpályáját. Parkjában megtalálható, a madárház, a titkos barlang, a lovagi viadalokra alkalmas küzdőtér, a kertlabirintus a 17 – 19. századi angol kastélyépítészet szinte minden eleme.