Kosztolányi Dezső 1885. március 29-én Szabadkán született. Sokan vannak, akik a magyar költészet gazdag egészéből Kosztolányi verseit szeretik legjobban, sőt van, aki azt állítja, hogy ő a legnagyobb magyar költő. Vannak, olyanok is akik szerint Kosztolányi költészete csupán egy szín a Nyugat-nemzedék pompás skáláján, viszont prózája a magyar regény- és novellairodalom csúcsa. Ismét mások elámulnak a nagy szorgalmú műfordítón, aki a világirodalom mestereitől százszámra és kötetszámra ontotta a bravúros, magyar változatokat. S ha mindehhez hozzátesszük, ő volt a mindig érdekes esszéíró, lebilincselően csevegő újságíró – akkor meg kell állapítani, hogy bár rajongói néha túloznak, egy igen jelentékeny, irodalmi alakkal állunk szemben, aki alkalmas arra, hogy kedvenc költője vagy írója legyen az olvasó embernek.
![Kosztolányi Dezső](http://szerpentin.blogin.hu/files/2014/03/Kosztolányi-dezs_om-393x550.jpg)
Kosztolányi Dezső munkássága egységbe foglalja a 20. század elejének dekadenciával, halálkultusszal teli gondolati formáit és az impresszionizmussal, szecesszióval áthatott stílusirányait. Költészetének csúcspontjai a „Szegény kisgyermek panaszai” című versciklus, valamint életművének lezárásaként írt a „Számadás” kötet. Jelentős volt hírlapírói tevékenysége. Írásművészetének esztétikai vonása a lázadás (Édes Anna), a játék (Esti Kornél), a lélektaniság (Nero, a véres költő).
Megfilmesített remekművei az „Aranysárkány” és a „Pacsirta”. Érdekes, hogy bár életéről felesége, Harmos Ilona és Levendel Júlia is írt könyvet, mind a mai napig nem létezik tudományos igénnyel megírt, filológiailag hiteles Kosztolányi életrajz. A 20. századi magyar széppróza egyik meghatározó alakja 51 éves volt, amikor súlyos betegségben meghalt.