Sümegh Józsefet 1980. december 15-én Polgárdi település szőlőhegyi részén, a Borbély-pincében találták felakasztva.
A sorkatonai szolgálatát töltő áldozat, eltávozásról jött haza és Polgárdi egyik kocsmából két idegennel Kőszárhegy felé indult. Ekkor látták utoljára. A fiatalember halálát öngyilkosságnak akarták beállítani, de ismerősei szerint, semmi oka sem volt, hogy megölje magát.
A helyi legenda szerint a kincseket Sümegh három évvel korábban találta a Polgárdi kőbányában. Egy időközben előkerült tanú szerint, egy üregben, üstbe zsúfolva, 41 tárgyat találtak, amelyeket Sümegh Polgárdiban lévő házának pincéjében rejtettek el. A Scotland Yard nyomozása szerint, a ma „Seuso-kincs”-ként ismert tizennégy ezüst tárgyat, nyugati gyűjtők, 1980 és 1987 között vásárolták Halim Korban libanoni születésű kereskedőtől, aki hamis exportpapírokat mellékelt hozzájuk. Az első hat darabot Sir Peter Wilson, az angol Sotheby’s cég akkori elnöke vette meg, ő vonta be az üzletbe lord Northamptont, aki a Sotheby’s révén, nyilvános árverésen akarta értékesíteni a páratlan szépségű tárgyakat.
A magyar szakértők szerint, az ezüstkészlet, Seuso egy Pannoniában élő, gazdag tartományi főtisztviselő részére készült, aki a Kr. u.. 4. században élt. A híres Seuso-tál palotát és kertben lakmározó társaságot, vadász-halász életképet, valamint egy tavat ábrázol, amely fölött a Pelso azaz Balaton felirat olvasható.
Ennek, és más közvetett bizonyítékok alapján, a magyar kormány, 1991-ben bejelentette igényét a kincsre, de az amerikai bíróság szerint nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy területéről valók 40 millió font (kb. 16 milliárd forint) kikiáltási árú tárgyak. 2006-ban a brit tulajdonos ismét eladásra kínálta fel a kincset, azóta folytak atárgyalások zárt ajtók mögött. Két éve a sajtóban Zelnik István műgyűjtő beszélt arról, hogy több milliárd forintért megvenné és hazahozná a vitatott tulajdonjogú tárgyakat, amelyekből, most a miniszterelnök bejelentése szerint, hét darab hazakerült. Welcome Seuso! (277-14)