Vasi legendák 1.

Az ivánci kereszt

John Ford hollywoodi filmrendezőtől származik a mondás:
„ha választhatsz a legenda és a valóság között, mindig a legendát válaszd. A valóság ugyanis túlságosan prózai”.

1973-ban Ivánc község nem járult hozzá, hogy a falu határában, az Őriszentpéterre vezető országút mellett álló keresztet, a Szombathelyi Falumúzeumba szállítsák. A ragaszkodás nem a kultikus tárgynak, hanem egy tragikus esemény emlékfájának szólt.


A faluban keringő horrorisztikus történettel a szélesebb közönség 1983-ban, a megyei napilap tudósítása révén ismerkedhetett meg .
Valamikor a XX. század elején – szólt a fáma – Sebők János ivánci gazda Jancsi nevű gyermeke által őrzött marhák, a friss lucernába tévedtek. A tehenek felfúvódtak, az egyik ki is múlt. Az esettel szembesülő szigorú apa, hirtelen haragjában baltával agyoncsapta a fiát. Szomszédját, az eset szemtanúját, hallgatásáért cserébe, nagy összeggel lefizette. A holttestet, a határban ketten földelték el, azután, éjnek évadján a nyomokat elboronálták.
A gyerek eltűnéséről később azt híresztelték, hogy a fiú szerelmi bánatában kivándorolt Amerikába.
A „tett helyszínén” ma is álló, időközben műemléki védettség alá helyezett „ivánci kereszt”-et, a gazda halála után, a bánatos anya állíttatta, fiának emlékére.
Az élete végéig lelkiismeret furdalással küszködő szomszéd a borzalmas titkot nem akarta sírba vinni, és halálos ágyán a falu bírájának elmesélte. A rémtörténet szép lassan szájról-szájra terjedt végül a bíró, nem sokkal halála előtt, elmesélte az újságírónak.
A már első hallásra is életszerütlen történetet, néhány éve, a szombathelyi televízió fesztiváldíjas dokumentumfilmje akaratlanul is kanonizálta.
A szóbeszédnek természetesen semmilyen valós alapja sincsen. Ezt először a muzeológusok bizonyították, amikor a műemlék kereszt környékén végzett ásatás sem csontokat, sem más emberi maradványokat nem hozott felszínre. De a cáfolatban a dokumentumok is segítségünkre jöttek.
Az ivánci anyakönyvek átlapozásával gyorsan rábukkantunk Sebők Jánosra, aki 1887-ben kötött házasságot Vadász Annával. Három gyermekük született, két leány és az állítólag agyonütött Jancsi nevű fiú. A kisebbik leány még gyermekkorában meghalt, a nagyobbik 1920-ban ment férjhez. Az apa 1927-ben, az anyja 1944-ben hunyt el. Tovább haladva az időben következik a meglepetés: az agyonütött fiú, vagy ha jobban tetszik, az „Amerikába kivándorolt tehénpásztor”, a faluban élte le életét és 1959-ben az ivánci szociális otthonban halt meg végelgyengülésben.
Az „ivánci kereszt” sztori ékesen példázza, hogy John Ford megfigyelése nem csak Amerikában is igaz.