Sobri Jóska, Rózsa Sándor után a leghíresebb magyar betyár. A Dunántúlon igazi kultusza van. Mesék, dalok és táncok máig őrzik a szép arcú, jóvágású férfi emlékét. A szóbeszéd szerint valóságos „paraszt-Adonisz” volt. Amikor a börtönből közmunkára vezették nemcsak a cselédlányok, de még a szombathelyi úrinők is fürkésző tekintettel követték. Sobri – eredeti nevén Pap József – a Bögöte (Vas megye) községhez tartozó Erdődi-majorban született. Apja, Pap István a Sopron megyei Sobor faluból érkezett kanásznak a grófi uradalomba. Innen ered a Sobri ragadványnév.
A kis Jóska alig nőtt ki a gyermekkorból, amikor disznólopás miatt pálcázásra és két év börtönre ítélték. A néphagyomány szerint megtanult írni, olvasni és gyengéd szálak fűzték a szombathelyi börtönparancsnok feleségéhez. Amikor, kiszabadulása után, 1835-ben Fényes Istók bojtárral kirabolták a kolomposi juhászt már cifra ruhát viselő kalandor volt.
Társát elfogták és felakasztották Sobri elszökött, de ettől kezdve nem volt számára más, csak a bujdosás. Vakmerő rablásai révén fokozatosan a szegénylegények vezérévé vált. Vas, Zala, Győr és Veszprém megyék erdős vidékein garázdálkodtak. Gazdag számadó juhászokat, kereskedőket fosztottak ki. Alvezérével Milfajt Ferkóval 1836-ban követték el talán leghíresebb tettüket, amikor Kónyiban a győri káptalan pénztárát kifosztva, az utolsó fillért is elvitték. Legendás, szegényeket segítő alakká vált, akinek olyan rabló támadásokat is a számlájára írtak, amelyekhez semmi köze sem volt. Hunkár Antal inszurgens ezredes szolgagyőri kastélyának kirablása azonban már végzetesnek bizonyult. A befolyásos katonai parancsnok a nádornál és az uralkodónál is panaszt tett. A közbiztonság helyreállítása és a bűnözés megállítása érdekében a hatóságok hat vármegye katonaságát mozgósították és valóságos hajtóvadászatot rendeltek el Sobri kézre kerítésére. Fejére 100 arany vérdíjat tűztek ki. Ennek lehetett a következménye, hogy bandájuk szétvált. A Milfajt vezette társaságot 1836 decemberében a Vértesben bekerítették. A lövöldözésben megsebesült vezért elfogták, és a rögtönítélő bíróság a helyszínen felakasztatta. Sobri a Bakonyon át délre menekült. Társaival együtt 1837. február 17-én Lápafőnél, Somogy és Tolna vármegye határán, érték utol. A sarokba szorított betyárok bátran védekeztek, és sebesülten sem adták meg magukat. Sobri folyamatosan tüzelt a 30-35 főnyi katonára, akik végül mégis a közelébe férkőztek és amikor egy tiszt lándzsával rontott rá, rádöbbent, hogy innen nem tud elmenekülni és szíven lőtte magát.
Sobri – akárcsak napjaink hírességei – bálványozói szemében nem halhatott meg „csak úgy” Még évtizedek múlva is látták feltűnni urasági inasként, gazdag alföldi számadóként, voltak akik esküdtek rá: „gyógyszerész lett Amerikában”. A századfordulós ponyvakiadványok kiszínezték kalandos életét, de szereplője volt Krúdy Gyula több novellájának is. Répa Rozival való romantikus szerelmét Eötvös Károly „Balatoni utazás”-a örökítette meg.
