Unatkozik, sógorasszony? Vásároljon mosómedvét! – mondta Pepin Bohumil Hrabal csodálatos könyvében, a Sörgyári capriccióban.
Hrabal, aki ha élne, március 28-án lenne 99 éves, így beszélt erről a művéről:
„Ez az írásom krónika; anyámról, apámról és nagybátyámról szól. Amíg a való világban voltak, olyan erősen fogták le írógépem billentyűit, hogy nem rajzolhattam meg életük költészetének grafikonját. Ma már senki nem fogja a kezemet, s én ámulattal rá-rádöbbenek, hogy nem vagyok már fiatal, s hogy a mulasztás veszélye fenyeget, mert egyedül én adhatok hírt immár arról a sörgyárról, arról a kisvárosról, ahol megállt az idő. Chagall festészetének aviatikus stílusa ihletett, s a külső, szembeszökő eseményeket feljegyző és montírozó poétikát a vágy belső modelljével ötvöztem, és ez a vágy tette lehetővé, hogy egy fiatalasszonnyá változzam, a képzelet zseblámpájával bevilágítsak a múltba, és megjelenítsek egy életszeletet, melyből szövegbe menthető egy gyönyörű asszony, akit elnyelt a könyörtelen idő.”
Hrabal írásait a reális és szürreális elemek, a fekete és fehér, az útszéli és emelkedett, a komikus és tragikus szüntelen keveredése jellemezte.
1997. február 3-án, galambetetés közben, a prágai Na Bulovce kórház ötödik emeletéről kizuhanva halt meg. Az esetet többen, hrabali, szatirikus, fekete humorral megkomponált öngyilkosságnak hiszik.