Marlene Dietrich 1901. december 27-én Berlinben született. A weimari Zeneművészeti Főiskolára járt, de ígéretes karrierjét, egy krónikus ínhüvelygyulladás kettétörte. Színésznőként színpadi darabokban játszott. Első férje Rudolf Sieber révén kapott filmszerepeket. 1930-ban „A kék angyal című filmmel kezdődtek hazai majd nemzetközi sikerei.
1931-ben a Marokkó címû filmbeli szerepéért. Oscar-díjra jelölték. Hollywoodba ment és Alfred Hitchcock, Ernst Lubitsch, Orson Welles és Billy Wilder rendezők filmjeiben kapott főszerepeket. 1936-ban Joseph Göbbels Hitler utasítására hazahívta, de Dietrich visszautasította az ajánlatot és 1939-ben felvette az amerikai állampolgárságot. A második világháború frontjain énekesnőként az amerikai katonáknak tartott előadásokat. 
1947-ben megkapta a civilek által elérhető legmagasabb „Medal of Freedom” amerikai kitüntetést, 1950-ben a Francia Becsületrend lovagja lett. 1953-tól kizárólag énekesnőként lépett színpadra.1961-ben forgatta utolsó „Ítélet Nürnbergben” című nagy játékfilmjét. 
Önéletrajzírói szerint leszbikus volt, depresszióval és alkoholizmussal küzdött. 1975-es combnyaktörése miatt legutolsó filmszerepét, tolószékben játszotta. A forgatás után teljesen visszavonultságban párizsi lakásában élt. Évekkel később Maximilian Schell kérésére vállalta, hogy az életéről készült „Marlene” című dokumentumfilmben a hangja megszólaljon. 1992-ben Párizsban halt meg. T itkárnője Norma Bosquet, azt állította, hogy a színésznő altató-túladagolással lett öngyilkos. Marlene Dietrichet kívánságának megfelelően Berlinben temették el. 2002-ben szülővárosa posztumusz díszpolgárává avatta.